PUMI PIKNIK - KÉPES BESZÁMOLÓ

Aki egy kicsit is ismer, az tudja jól, hogy a szívem a pumiért dobog. Ugyanakkor, s talán pontosan ezért, mint terelőbíró, velük vagyok a legkritikusabb. A tegnapi nap folyamán volt szerencsém részt venni egy nagyszabású pumis rendezvényen, ahogyan a szervezők találóan nevezik „pumis piknik”-en.
Sajnálatos módon tevékenységem (terelő képesség vizsgálat bírálata) korlátozva volt. Elbírálni csak a törzskönyv nélküli (származási lappal nem rendelkező), vagy törzskönyvezett, de nem FCI (Fédération Cynologique Internationale – Nemzetközi Kinológiai Szövetség) tagállam által törzskönyvezett pumikat állt módomban. Ennek ellenére 5 kutya mérettetett meg – SIKERREL!
Maga a rendezvény - „külső megfigyelőként” - nagyon jól sikerült. Ennyi pumist és pumit már régen láttam utoljára. Rossz szokásom, hogy sokszor megszámolom mennyien vannak körülöttem – egy adott pillanatban 53 embert számláltam, nem beleszámítva az éppen az ebédet készítő „bográcsosokra”. Nekik (is) külön köszönet! Hogy mennyi pumi volt? Lövésem sincs. Egyszer próbálkoztam számolni, de 32-nél elveszítettem a „fonalat”.
Viszont hiányérzetem is keletkezett. Beszélgetve a pumisokkal rájöttem, hogy még minimum 8-10 pumis szeretett volna részt venni a terelőképesség vizsgán. Ha valakiket, hát őket valóban sajnálom.
Azért egy számomra nagyon kedves „történettel” fejezném be: a rendezvényen megjelent egy fehér pumijellegű kutyus gazdáival. Két hete hozták el őt egy alapítványtól. Azt, hogy imádják, első pillanattól kezdve világos volt. Megpróbálkoztak a vizsgával. Többször találkoztam már azzal, hogy amikor a kutya „megindul” a gazdik arcán döbbenettel teli csodálat jelenik meg. „Ilyet is tud?”
Már ezért érdemes volt...

Langer György FCI terelő bíró

A Magyar Vár minden szegletében pumisok és pumik voltak.

Langer Tamara fotói:

Langer Tamara további képei a facebook-on >>