Az EGÉSZÉG menüponttal szeretnénk Neked némi alapismeretet nyújtani a pumi esetében ma terjedőben lévő betegségekkel és szűréseikkel kapcsolatban. Ha bármely egyéb információval szeretnéd gazdagítani a Pumisok tudástárát, kérjük írd meg nekünk!

Kellemes időtöltést kívánunk!

CSÍPŐ DISZPLÁZIA - Hip Dysplasia (HD)

Mi a diszplázia?
A diszplázia (dysplasia) görög eredetű szó, rendellenes fejlődést jelent. A kifejezés az orvosi szóhasználatban meglehetősen gyakori, a csípőízületen kívül más anatómiai képletekkel kapcsolatban is használjuk (pl. könyök dp.).
A csípőízület gömbízület, mely a tér minden irányába nagyfokú mozgathatóságot biztosít. A csípőízület esetében a dp. azt jelenti, hogy az ízületi felületek többé-kevésbé pontatlanul illeszkednek egymáshoz (a combcsontfej a medencecsont ízületi gödrébe), vagy az ízület laza. Ennek következtében a terhelés során az ízületet alkotó képletekre (csont, porc, szalagok, ízületi tok, stb.) akár több, mint tízszeresére megnövekedett erők hatnak, s ezek az ízület fájdalmához, hosszabb távon elfajulásához vezetnek.

A csípőízületei diszpláziát, mint önálló betegséget először 1931-ben kutyán írták le.

Mit jelentenek a különböző diszplázia fokozatok?
Alapvetően csak dp. mentes és diszpláziás ízület van. Ha a kutyák nagyobb része mentes lenne, ez a beosztás elegendő is volna. Mivel ettől igen messze vagyunk a várható mozgászavar megítélése, és a tenyészthetőség szempontjainak kialakítása miatt célszerű az érintett ízületeket súlyosság szerint tovább osztályozni. Bonyolítja a tájékozódást, hogy nincs egységes bírálati, ill. besorolási rendszer. Az ismertebb rendszerek: amerikai (OFA), angol-ausztrál (BVA), FCI ajánlás, egységes európai rendszer. Mi az FCI által javasolt bírálati módszert és besorolást használjuk. Ennek alapján mentes, átmeneti, enyhe, közepes és súlyos fokozatokat lehet megállapítani szigorú besorolási szabályok alapján. Hogy egy adott fajtánál mely kategóriába tartozó ebek tenyészthetők, azt az adott egyesület, vagy fajtagazda határozza meg. Nagy általánosságban a mentes, majdnem mentes és enyhe eredményű kutyák tenyészthetőek, és ezeknél általában még idős korban sem kell a csd. okozta sántaságtól tartani. A közepes és súlyos csd.-s ebek nem tenyészthetőek, náluk sántaság kialakulásával is számolni lehet. Meg kell jegyezni, hogy a rtg. lelet súlyossága és a sántaság foka között nem mindig van egyenes arányosság. Előfordul, hogy egy közepes dp.-s kutya súlyos sántaságot mutat, míg egy súlyos dp.-s jól dolgozik.

Hogyan történik a szűrés?
A szűrés alapja a csípőízületről készített rtg. felvétel. Ehhez a kutyát altatni kell, mivel az értékelhető képhez megkívánt testhelyzetet (hanyatt fektetés, maximálisan nyújtott, befordított combcsontok, szimmetria) még teljesen elernyedt, altatott állaton sem könnyű biztosítani. Ha a felvétel nem megfelelő, akár az eb rossz beállítása, vagy bemozdulása, akár felvételi technikai problémák miatt, a rtg. nem bírálható, az egész procedúrát meg kell ismételni.
Az USA-ban kifejlesztettek egy másik módszert (PennHip), ahol egy speciális berendezésben két rtg. felvételt készítenek. Az elsőnél a csípőízületeket összepréselik, a másodiknál jelentős, de még megengedhető erővel szétfeszítik. A két képen a combcsontfejek távolságainak meghatározásával és viszonyításával egy számszerű érték adható, amely kifejezi az ízület lazaságát. A módszer előnye, hogy állítólag már fiatal korban megbízható eredményű, ennek ellenére Európában még nem terjedt el.

Mikor, és hol szűressünk?
Mennél idősebb egy kutya, annál nagyobb biztonsággal lehet a csd. pontos fokát megállapítani. Féléves korban a “találat” biztonsága kb. 60%, 1 éves kor körül 80%, 2 évesen közel 100%. Ezért végleges, a törzskönyvbe is bejegyezhető igazolást fajtától és klubtól függően 12-24 hónapos kor után lehet csak kiadni. Ez nem jelenti azt, hogy korábban nem érdemes szűrni! Ha a fiatal kutya mozgásában, testtartásában bármilyen, csd-t is felvető gyanú támad, állatorvosi javaslatra a felvételt meg kell csinálni. Már néhány hónapos korban, ha a dp. pontos foka nem is, de az nagy valószínűséggel megállapítható, hogy a kutya a későbbiekben a kedvezőbb, vagy a rosszabb kategóriákba fog-e tartozni. Ezzel a súlyos esetek már kiszűrhetők. Hasonló megfontolás alapján célszerű “előszűrést” végezni 6-8 hónapos korban a tenyésztésre, vagy kiképzésre vásárolt kutyáknál is. Kedvezőtlen eredmény esetén a vitás, vagy jogi kérdések még idejében tisztázhatók. (A csd. mint örökletes jellegű rejtett hiba szavatossági eset.). (6. kép)
Egy kutyát életében egyszer -előszűrés esetén kétszer- kell szűretni. Válasszunk olyan rendelőt, kórházat ahol nagy rutinnal, megfelelő technikai felkészültséggel rendelkeznek. Ezzel a felesleges ismétlés nagy valószínűséggel elkerülhető.
Az egyesületek, fajtaklubok általában maghatározzák, hogy mely bíráló bizottságok, vagy állatorvosok véleményét fogadják el. Ha a tulajdonosnak van lehetősége választani, célszerű több fős (ált. 3 szakember) bíráló bizottsághoz beküldeni a felvételt. Bár a kategóriák pontosan meghatározottak, a természetre nehéz sémákat ráhúzni, nagy a “biológiai változatosság”. Ebből kifolyólag sok a kategóriák közötti ún. “határeset”. Ezek eldöntése nagy gyakorlatot, speciális jártasságot igényel és több felkészült bíráló esetén a helyes eredmény valószínűsége kétségtelenül nagyobb.

 

Forrás:

Magyar Kisállat Ortopédiai Egyesület