A PUMI FAJTALEÍRÁS ÉRTELMEZÉSE

Készítette: Langer Tamara

ÁLTALÁNOS MEGJELENÉS, VISELKEDÉS ÉS JELLEM (WESEN)

A pumi az I. fajtacsoport különlegessége. Vitatatlanul pásztorkutya, ezt ősi alapfunkciója, s jelenleg is meglevő terelőösztöne egyértelműen bizonyítja. Ugyanakkor terrier, ezt megjelenése, habitusa, terrieres vérmérséklete is alátámasztja. A pumi e tulajdonságait jól kifejezi latin tudományos elnevezése: Canis familiaris ovilis villosus terrarius Raitsitsi (Anghi, 1935).

Ez a név a fajta legfontosabb tulajdonságait rögzíti:
      — ovilis — terelőképesség,
      — villosus — bozontos szőrzet,
      — terrarius — terrier jelleg.

Tehát a pumi — Raitsits féle bozontos szőrű, terrier jellegű, terelő képességgel rendelkező kutya.

A pumi fajtajellegét a terrier jelleg határozza meg külső (formai) és belső (jellemi) tulajdonságokban is.

Külső (formai) terrier tulajdonságok:
      — megnyúlt arcorri rész,
      — észrevétlen stopvonal,
      — felálló és a végén lebicsakló fül,
      — nem dongás, inkább mély mellkas,
      — nem széles, inkább mély szügy,
      — középhosszú, szálkás jellegű, trimmelésre alkalmas szőrzet.

Belső (jellemi) terrier tulajdonságok:
     — élénk vérmérséklet,
     — vakmerő bátorság,
     — rámenős természet,
     — hangos véleménynyilvánítás,
     — kiváló szimat,
     — kutató szenvedély,
     — vadászösztön.

A pulitól örökölt legfontosabb tulajdonságok:
     — páratlan intelligencia,
     — okosság,
     — tanulékonyság,
     — rendkívüli alkalmazkodóképesség,
     — terelőösztön.

FEJ

A pumi legtetszetősebb és egyben legmulatságosabb testtája kétségtelenül a feje. Bohókás pom-pom fülű kinézete, bájos, ugyanakkor csibészes arckifejezése külső szemlélőben azonnali szimpátiát kelt.

A pumi terrieres jellegét is leghatározottabban a feje mutatja. Az arcorri rész megnyúlt és enyhén elkeskenyedő. A pofa jól izmolt, a fogsorív nem keskeny, a fogak nagyok és erősek. A pumi orra nem hegyes.

Az arcorr hossza a fejnek 45 %-a, tehát majdnem a fele. Akkor szép, ha az orr hossza 45 % és 50 % között van. Az orrgyök és a homlok könnyed átmenetet képez. Oldalról nézve a homlok és az orr körülbelül egyforma hosszú, a homlok vonala egészen kicsit feljebb van az orrvonalnál, és párhuzamos vele. Mivel a szőr eltakarja az amúgy is alig észrevehető stopot, sokszor az a benyomás, hogy a homlok és az orr egyenes vonalat képez.

Hibák:
     — a fej 45%-ánál rövidebb orr (a fejhossz 40 %-ig),
     — észrevehető stopvonal,
     — kívánatosnál szélesebb agykoponya.

Kizáró hibák:
      — kerek, puliszerű fej,
      — széles fejtető,
      — széles és rövid homlok,
      — erős szemboltív (bagolyképű),
      — erős, kifejezett stop,
      — a fej 40 %-nál rövidebb orr (tompa fej).

Álkapocs/fogazat

A fogazat igen egészséges, jól fejlett. A pumi elsősorban pásztorkutya, de más munkára (házőrzés, vadászat) is használható fajta. Minden esetben - munkakutya lévén — szüksége van a biztos fogásra. Tehát természetes az a követelmény, hogy erős állkapcsa és teljes, szabályosan ollós záródású fogazata legyen.

Szemek

Szebbek az enyhén ferdén-lefelé metszett, mandulaszemű pumik. Ez a szemállás nevetősebbé, pajkosabbá, barátságosabbá teszi őket. A szivárványhártya színe sötétbarna, de a világos szőrzetű (ezüstszürke, fehér) pumiknál előfordul a valamivel világosabb barna (borostyánszínű) szem is.

Hibák:
      — kerekedő szemek,
      — világosbarna szem,
      — egyenes metszésű szemek,
      — a kívánatosnál közelebb vagy távolabb elhelyezkedő szemek.

Kizáró hibák:
      — sárga szem,
      — kékes vagy szürkés szem,
      — üveges (átlátszó szivárványhártyájú) szem.

Fülek

A fülek magasan tűzöttek, fordított V alakúak, felállóak, közepes méretűek. A felálló fül vége lebicsaklik. A lebicsakló rész 1/3-a a fülnek, esetleg csak a hegye törik előre. Az a szép és kívánatos, ha a fülvég határozottan előre és kissé oldalt bicsaklik.

A pumi fülei, bár magasan tűzöttek, mégsem a koponya tetején, hanem az agy-koponyai rész mögött kezdődnek. A fülkagylók nagyok és erősek, izomból tartják a füleket felfelé.

A pumi fülporcai nem törnek el a fül teljes szélességében, hanem felülről, egyharmadban a fül külső részén csak megtörnek. Emiatt a szőrzet mennyisége és hossza döntő hatással bír a pumi fültartására. Ugyanis a füleken lévő hosszú koronaszőrzet sokszor a szabályosan megtört füleket lehúzza, és azt a benyomást kelti, hogy a fül alacsonyan törik. A hosszú és sűrű koronaszőr súlya előre húzhatja a valójában felálló füleket is, és úgy látszik, hogy a fül csak a szabályosnál magasabban törik.

A pumi füle állandóan mozgásban van. Minden neszre, minden mozdulatra reagál: hátracsapja, előre állítja, oldalra biggyeszti. Az állandóan mozgó, érzékeny fül kiválóan jelzi a fajta rendkívüli éberségét, élénk vérmérsékletét. A pumi hangulatát is a füljátékából lehet könnyen kitalálni.

A fülállás szabályosságát legjobban akkor lehet megítélni, amikor a kutya nagyon figyel valamire, mert ilyenkor határozottan előre tartja a fülét. A jó vérmérsékletű puminál ezt nem nehéz elérni, mivel minden érdekes hangra vagy mozdulatra felfigyel.

Hibák:
      — kívánatosnál alacsonyabban (félbe) megtört fülek,
      — magasan megtört fülek (csak a fül hegye bicsaklik),
      — kissé szélesen tűzött és tartott fülek.

Kizáró hibák:
      — tövéből lógó fül (pulis hatás),
      — felálló fül (spicc és mudis hatás),
      — bármilyen kombinációjú felemás fül.

NYAK

A nyak a közepesnél magasabban illesztett, megfelelő hosszúságú, kissé ívelt, izmos — ún. száraz nyak. A fejtűzés a nyakon magas és igen mozgékony. A rövid nyakú egyedeken a fej mozgékonysága korlátozott. A túl hosszú nyakú pumi rendszerint laza szervezetű.

TEST

A törzs hossza azonos a marmagassággal, tehát a pumi teste négyzetes felépítésű. A mar határozottan kiemelkedik, hosszú és hátrafelé lejt. A lapocka meredek. A hát rövid és egyenes. Az ágyék rövid és szintén egyenes. A far rövid, enyhén csapott, megfelelően széles. A hát : ágyék : far egymáshoz viszonyított aránya 2 : 1 : 1.

A szügy nem széles, inkább mély. A mellkas nem dongás, inkább lapos, de mély — spiccben fut le, és a könyökig ér. Hasa feszes, hátrafelé felhúzott.

Csontozata finom és szikár. Izomzata jól fejlett, nem terjedelmes — különösen feszes és szívós. Pulihoz szokott szemnek kissé hosszúlábúnak tűnhet. Rendkívül szikár fajta.

Hibák:
      — megnyúlt törzs (a marmagasság 104 %-áig),
      — terjedelmes, burkolt izomzat,
      — sekély mellkas,
      — dongás mellkas.

Kizáró hibák:
      — megnyúlt törzs (több mint a marmagasság 104 %-a),
      — durva csontozat.

FAROK

A farok magasan tűzött, határozottan felfelé indul, és élre állított karika formájában a kereszttájékra kunkorodik. Fontos, hogy a farok határozottan felfelé induljon, és ne feküdjön teljesen a kereszttájékra. Még ha szoros is, akkor legalább élén álló kis karikát képezzen, minimum ujjnyi lyukkal a közepén. A sarlós faroktartás most már nem kívánatos.

Fontos, hogy a farok magasan tűzött legyen. Az alacsonyan tűzött farok általában a far mögött kunkorodik, vagy — rosszabb esetben — lóg. A lógó és teljesen a hátra felfekvő farok nem egyeztethető össze a pumi jelleggel. Ugyanígy a terrieres, karószerű farok sem. Bizonytalan faroktartásról akkor beszélünk, ha a kutya indokolatlanul többször lógatja a farkát, mint ahányszor fent tartja. A faroktartás kitűnő jelzője lehet a pumi vérmérsékletének. A megfelelő temperamentumú pumi mozgásban és figyelőhelyzetben a farkát sohasem lógatja, sőt, inkább hajlamos szorosabban bekunkorítani. Ezért a szoros farok sokkal kisebb hibának számít, mint például a bizonytalan faroktartás.

A farok hosszúságáról a jelenlegi standard nem rendelkezik. Nem követelmény, hogy a kiegyenesített farok vége a csánkig érjen — úgy, ahogy ez más fajtáknál elvárt. A pumi hosszú combú, alacsony csánkú, hátra állított hátulsó végtagú kutya. Ésszerűtlen dolog lenne a sokkal meredekebb végtagállással rendelkező fajtákkal megegyező követelményeket állítani a pumi farkával szemben. A pumi farka legyen bekunkorított formájában arányos: nem lehet zavaróan hosszú, sem túlságosan rövid — fontos, hogy semmiképp se bontsa meg az általános harmóniát az összbenyomásban.

Hibák:
      — alacsonyan tűzött farok,
      — sarlós, mudis farok,
      — kissé oldalra kunkorodó farok,
      — egy-két helyen megtört farok.

Kizáró hibák:
      — teljesen a hátára felfekvő, pulis farok,
      — állandóan lógó farok,
      — karószerű, terrieres farok,
      — veleszületett kurtafarkúság.

VÉGTAGOK

ELÜLSŐ VÉGTAGOK
A lapocka hosszú és meredek, a felkar a lapockánál nem rövidebb. A lapocka irányát a középvonala határozza meg. Akkor jó a lapocka dőlésszöge, ha a vízszinteshez való viszonya kb. 55 fok. A lapocka és a felkar által bezárt szög körülbelül 100 fok. A jó izmoltság mellett az ilyen csontarányok és szögelések a terrierekre jellemzőek, és «terrier váll»-hoz közelítenek.

A könyököt a felkar és az alkarcsont ízesülése alkotja. A szabályos könyök egyenesen hátrafelé áll. Az elálló könyök súlyos hibának számít, és gyakran jár együtt hordószerű mellkassal és befelé forduló végtagokkal. A mellkashoz közel álló könyök kifelé forduló végtagokkal párosul, ami akadályozza a lábak szabályos, egy síkban való mozgását.

Kizárólag a párhuzamosan elhelyezkedő alkarok teszik lehetővé a szabályos végtagállást, illetőleg a szabályos, egy síkban való mozgást. Az alkar iránya tehát függőleges. A lábközép mindig egy síkban van az alkarral. A pumira, mint általában a négyzetes testű kutyákra, függőleges lábközép jellemző.

Az elülső végtagok tehát akkor szabályosak, ha elölről nézve se nem túl széles, se nem túl szűk állásúak, egyenesek és párhuzamosak. Oldalról nézve szabályos a mellső végtagok állása, ha a lapocka forgási pontjától a talajra eső képzelt függőleges vonal a lábközép tengelyében halad, és a mancs mögött éri a talajt.

Mivel a csüd meredek, és a mancsok boltozatosak, kerekdedek, felhúzott ujjúak, szorosan zártak (macskamancsok) — lábujjhegyen áll és jár.

Hibák:
      — enyhén kifelé (franciás) forduló mancsok,
      — laza mancsok.

Kizáró hibák:
      — oldalról nézve hajlott (bicsaklott) állás,
      — elölről nézve hordó (O — az alkar tengelye kifelé, a lábközép befelé tart) vagy tehén
            (X — az alkar befelé, a lábközép kifelé tart) állás.


HÁTULSÓ VÉGTAGOK
A hátulsó végtag a kutya testének mozgatója, mintegy a motorja. Munkakutya mivolta megköveteli, hogy a pumi hátulsó végtagjainak felépítése és szögelése szigorúan szabályos legyen.

A comb izmos és hosszú, hátra állított. A térd a mellső végtag könyökével egy vonalban helyezkedik el. A lábszár hossza megegyezik az alkaréval, hosszú. A csánkízület a vízszintessel 45 fokos szöget zár be. Jó, ha a csánk szikár és élesen kirajzolódik. A lábközép rövid, függőleges, a csüd meredek.

Akkor szabályos a hátulsó végtagállás, ha hátulról nézve a végtagok párhuzamosak, egyenesek, nem túl szűk és nem túl széles állásúak. Ha képzeletben az ülőgumótól lefelé merőlegest húzunk, akkor az a csánk előtt halad, és a mancs előtt éri el a talajt. A mancsok hátul is olyanok, mint elöl. A fattyúujjak nem kívánatosak, eltávolítandók.

Hibák:
      — a földön szűk vagy széles állás,
      — enyhén kifelé vagy befelé forduló mancsok,
      — fattyúujjak.

Kizáró hibák:
      — erősen kifelé (franciás) vagy befelé forduló mancsok,
      — oldalról nézve kard vagy szék állás,
      — hátulról nézve hordó (O) vagy tehén (X) állás.

MOZGÁS

A szabályos és harmonikus mozgás a puminál — mint a legtöbb kutyafajtánál is — természetes követelmény. Egyértelmű, hogy csak hibátlan anatómiájú és harmonikus felépítésű végtagszerkezettel lehet szabályos, jó ritmusú, összehangolt mozgást produkálni.
A meredekebb lapocka a viszonylag hosszú lábszárakkal jellegzetes járást és vágtát eredményez. A pumi, mint általában négyzetes testfelépítésű, viszonylag hosszú lábú kutyák, a galoppozó fajtákhoz tartozik.

A pumi lépéshossza rövid, nagy energiájú, mozgása pattogó, dinamikus.

A pumi ügetését a diagonális végtagpárok teljes szinkronja, mancsból mancsba lépés és lebegő fázis jellemzi. Ennek oka a pumi speciális testarányaiban keresendő.

SZŐRZET

A SZŐRZET JELLEGE
A szőrzet testszerte átlagban 4—7 cm hosszú, kisebb-nagyobb tincsekbe rendeződő, rugalmas, bozontos és sűrű. Erőteljes de nem durva felszőrökből és puha aljszőrökből tevődik össze. A felszőrt az erősebb, szálkás jellegű díszítő(korona)- és általános fedő- szőrszálak alkotják, melyek egymáshoz viszonyított aránya ideális esetben 50—50%. A szőrzet bozontos jellegét Anghi Csaba Gejza a pumi tudományos leírásában is rögzítette. A villosus szó — bozontos szőrzetet jelent. Rugalmasnak olyan szőrzetet nevezünk, amelyik például simítás után nem maradt lesimítva, hanem újra felveszi eredeti formáját.

A pumi bundájában viszonylag sok díszítőszőr található. A pumiszőr minőségét a diszítő- és a vékonyabb általános fedőszőrszálak vastagsága, egymáshoz viszonyított aránya és hossza határozza meg. Az aljszőrök finomak, velőállományt nem tartalmaznak. A felszőrök hosszabbak, van velőállományuk. A szálkás jellegű, rugalmas díszítőszőrök erőteljesebbek, mint általános fedőszőrök. Talán akkor használjuk a legmegfelelőbb kifejezést a jó minőségű pumiszőrre, amikor tapintás, simogatás nyomán azt mondjuk, a szőr sprőd. Nem durva, nem szúrós, de nem is puha, finom, gyapjas.

A jó minőségű göndör szőrzetben a díszítőszőrök és az általános fedőszőrök aránya kb. 50—50%. A tincsek dugóhúzószerűen csavarodnak, a végük felé elkeskenyednek, ezért jól vezetik le a vizet, gyorsan száradnak. Ilyen típusú szőrköntös gyakori ápolást nem igényel, nem nemezesedik. Elegáns, tetszetős szőrzet.

Ha a göndör szőrzetet alkotó szőrszálak aránya a finomabb fedőszörök felé mozdul el, akkor puha, gyapjas lesz a kutya bundája, így gyakori ápolást, fésülést igényel. Ilyen szőrköntös gondozott állapotban tetszetős, elhanyagolt állapotban viszont gubancosodásra, nemezesedésre hajlamos. Nem kívánatos szőrzet.

A hullámos szőrzetben az aljszőrök aránya valamivel kevesebb, mint göndörben. A díszítőszőrök erőteljesebbek és többen vannak, mint általános fedőszőrök. A tincsek szélesebbek, hullámos lefutásúak. Ez a szőrtípus nemezesedésre nem hajlamos, gyakori ápolást nem igényel. Kevésbé tetszetős, de elfogadott szőrzet.

A hullámos szőrzetnek azt a szélsőséges formáját, amikor a tincsek rövidek, illetve nagyon erős díszítőszőrrel és nagyon kevés általános fedőszőrrel és aljszőrrel rendelkeznek, sinkának nevezzük. Minimális ápolást igényel. Gyakran álló fülekkel, a kívánatosnál gyengébben szőrözött fejjel és végtagokkal jár együtt. Ritkás, nem tetszetős és most már nem is kívánatos szőrtípus.

SZŐRSZÍN
A puminál ma még lehetőség van a különböző színű kutyák keresztezésére. A színek dominancia-viszonya jól ismert, nagy biztonsággal megjósolható a születendő kölykök színe.

Igazi fekete szín ugyan létezik, de igen ritka a puminál. A leggyakoribb szín a szürke, annak minden árnyalata. A feketén született kölykök egy jelenős része kiszürkül. Hasonló folyamat játszódik le ilyenkor, mint az ezüstuszkárnál. Néhány hetes korban kezdődik a szürkülés, először a szemek környékén, a pofán, a lábszárakon, majd az egész testen. Végleges színüket körülbelül egyéves korukban érik el. A szürke színskálája rendkívül gazdag, a sötétszürkétől az egész világosig minden árnyalat megengedett, de fontos, hogy egyöntetű legyen, élesen elkülönülő színrajzolat nélkül.

A kifejezett fekete maszkkal rendelkező pumi rendkívül ritka! A pulisoktól átvett «maszkos fakó» elnevezés pumi esetében helytelen. Helyesebb lenne ezt a színt az angol megfelelője után árnyékolt fakó vagy árnyékolt arany (gold-sable) színnek nevezni. Az aguti allélsoron domináns sárga gén (Ay) biztosítja a sárga vagy vörös szőrszínt. A szín lehet sárga, vörös, krémszín, de minden esetben változó mennyiségben fekete, sötétszürke, ezüstszürke végű szőrszálakkal árnyékolt. A sárga alapszín árnyékolása változó mértékű, főleg a fejen, a füleken, a vállakon, a gerincvonal mentén és a farkon figyelhető meg, de ennél nagyobb kiterjedésű is lehet: a test két oldalára is lehúzódhat. A vöröses, szürkés, krémszínű alapszín és az árnyékoltság a pumi korának előrehaladtával kivilágosodhat, kifakulhat.

A fehér puminál a zsemlés árnyalattól mentes, gyöngyfehér szín, fekete orrtükör és palaszürke pigmentáltság a cél.

NAGYSÁG ÉS SÚLY